Hali mindenki!
Csütörtökön nemzetközi vacsit szerveztünk. Ozgur , a török kollégám padlizsán kebabot csinált, én csirkepörköltet nokedlivel és aranygaluskát vaníliaszósszal. Az előétel, a gyümölcs, a bor és a kávé mellett kb. 5 órán keresztül vacsoráztunk..embertelen mennyiséget :) Másnap alig bírtam enni bármit is!
A képen balról jobbra, Ozgur, török srác, Stefano, a főnököm, a szervezet vezetője, Simon, belga srác, aki
a YAP-on keresztül van itt 1 évig egy szociális központban.
Az éppen aznap érkezett pólókat feltétlenül meg kellett örökíteni, középen Manuela (argentin-olasz kolléganőm) és Liza (Stefano orosz származású felesége). És igen..az volt a feladat, hogy hülye fejet vágjunk...van, akinek jól megy, van, akinek nem...:)
Ozgur segédkezett a nokedli szaggatásban - mivel eszközöm nem volt hozzá, így először nagy, lábosba helyezhető tésztaszűrővel próbálkoztunk, aztán ...
...a kúp alakú sajtreszelővel.. asszem, hogy kicsit híg volt a tészta..semmi sem klappolt, ennek ellenére imádták! (bár lehet, hogy csak értékelték az erőfeszítésemet..:)) Azóta már gyakoroltam otthon egyszer, egy lapos sajtreszelővel, aminek egyik fele kis lyukú, másik fele nagy lyukú. A netről a megfelelő arányokat is megnéztem a tésztához, úgyhogy most már a tökéletes tojásos nokedli is menni fog..legközelebb!
Nagyon ízlett mindenkinek, minden!
A padlizsán kebab, ami isteni, de kisssséééé macerás elkészíteni!
A nokedliért teljesen odáig voltak, mint már említettem..hiába, tésztazabáló nemzet :) A csirkepaprikásban még fejlődnöm kell, habár elég fincsi lett, de közvetlenül a kebab után kicsit már szerintem sok volt..
Stefano amúgy meg is jegyezte, hogy "Úgy érzem, most kezdem felfedezni a magyar gasztronómiát, pedig már volt pár magyar munkatársunk.." hát remélem, még sok ilyen vacsit összehozunk..habár nem mondom, hogy egyszerű lesz a menü összeállítása, tejföl, túró, mák, gesztenye és hasonlók nélkül! Gondoljatok bele, mi az, amihez nem kellenek ezek???
Az aranygaluska szuper lett, Csí recepjének, és Barbi késő esti telefonos segítségének köszönhetően, habár 2-szer kezdtem neki a tésztának, mivel az első körben nem kelt meg...milyen meglepő!
(ja....és tudom, hogy túl hosszú a fru-frum :), mielőtt mindenkiben felmerül a gondolat, de épp nem tudom eldönteni, hogy hagyjam újra megnőni, vagy vágjam vissza!)
Az aranygaluskát néma csendben élvezkedve fogyasztotta el mindenki, ...azt hiszem ez mindent elárul! ;)
puszi, Dorcsi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése